Érdeklődj:

Szilvási Csaba novellái - Korábban megjelent a lapunkon

A "BODZA" irodalmi rovatunk központi oldala

 

Korsóda

 

Mivel bele nem bort töltünk,

neve "borlag" nem lehet,

nevezzük inkább "sörlegnek"

eme nemes serleget.

Nevezhetnénk "borsónak" is,

ha benne bort tartanánk,

de a borsóról csak az jut

eszünkbe, hogy "falra hányt".

 

Nevezzük tehát "sörsónak"

a bányász söröskorsót,

s oly finoman fogjuk kézbe,

mint a leány az orsót,

mert anyaga finom cserép,

fajansz avagy porcelán,

ami nagy hőfokon gerjedt,

mint a szép bányászleány.

 

Ámbár - mint a Miskakancsó -

gyakran képet visel ő,

nem olyan, mint néhány sumák

honatya, képviselő,

akikről joggal állítja

egy fő-korsókutató,

hogy egyik sem képviselő,

legfeljebb "képmutató".

 

Ő nem köcsög, nem is szilke,

nem is bamba és buta,

rideg, durva felületű

hideg réz- vagy ónkupa,

inkább kegytárgy, szakestélyen

úrvacsorai kehely,

azért van, hogy őbelőle

hideg, habzó sört vedelj,

és a korsógyűjtőt, aki

"söröstyén" s nem "borostyán",

nem érdekli semmi szentség,

áldozati bor ostyán,

 

s aki itt, a Bányásznapon

söröskorsót nézeget,

afelől a bélyeggyűjtő

nyalhat otthon bélyeget,

s lapozhat az anzikszgyűjtő

kopott képeslapokat,

vagy a papírszalvétázó....

Ő nyitja a csapokat

gondolatban, s minden korsót

habos sörrel tölt tele,

hogy ettől minden más gyűjtőt

ott egyen meg a fene.

 

A korsónak sör a lénye,

ettől lesz élő lénye,

s ahogy ezt megfogalmazza

Sörkhimédesz törvénye:

minden egyes söröskorsó

annyit veszt értékéből,

ahány kortyot kihörpintünk

értékes sernedvéből.

 

A korsó a csebrek, csöbrök,

findzsák, kancsók, ibrikek,

apró-cseprő csészék, bögrék

s kávéfőző pikszisek

között olyan, mint egy leány,

bár mint hajdan, nincs csecse,

mégis csupa kecs és kellem,

igazi csecsebecse.

 

Akit egy kis bájos korsó

látványa nem hoz lázba,

az menjen el bögrét nézni

a Pilvax kávéházba.

 

Szilvási Csaba