Hallgasd a Civil rádiót: FM 98

Éjszakai Blueseum - minden páros héten, szombaton 24 órától

- minden kedden 23,00 - 00,00 óráig

Tájékozódj: Kattints a szövegre!  A Civil Rádió honlapja

Hallgasd az adást élőben!

6. rész

Murányi György

EGY KORSZAK HATÁRÁRA ÉRVE

 

 

A Them és a Spencer Davis Group a beat korszak két legjobb zenekara. Sem Alexis Korner, sem John Mayall nem vállalt szerepet karrierük alakításában – talán ez a titka annak, hogy rövid pályafutásuk ellenére, munkásságuk kerek egész, mindent kihoztak magukból, amit a műfaj keretei megengedtek.

 

A Them Belfastban alakult, írek, kelták, tehát rokonaink – vezetőjük, Van Morrison 15 évesen profi zenésznek állt. (Steve Winwood is ennyi volt, amikor a Spencer Davis Group tagja lett!)

Baloldali gondolkodású apja Ivan névvel sújtotta, amit szegény fiú Van-ként használt.

 

1963-ban indul a zenekar pályája – első felvételeiket 1964 nyarán készítették a Deccánál.

Gyakori tagcserék jellemezték a Them-et, a billentyűs hangszereket Eric Wrixon, Pat McAuley, Jackie Mc Auley, Peter Bardens és Ray Elliott „kezelte” - Billy Harrison, Joe Baldi, Jim Armstrong és Eric Bell gitározott - Alan Henderson és Mike Brown basszusozott - Ronnie Millings, Pat Mc Auley (nem tévedés, a korábbi orgonista!), Terry Noon, John Wilson, David Harvey és John Hanratty dobolt - Van Morrison énekelt, szájharmonikázott és szaxofonozott. Többen később szép karriert futottak be. Peter Bardens Mick Fleetwood-dal,  Peter Green-nel és Dave Ambrose-zal megalakította a Peter B’s Looners-t  majd kiegészülve Jon Morshead-del, Phil Sawyer-rel, Rod Stewart-tal és Beryl Mardsen-nel a Shotgun Express-t, végül a Camel-ben kötött ki. John Wilson a legendás ír gitáros, Rory Gallagher-rel játszott a Taste-ben. Eric Bell a szintén ír Thin Lizzy alapító tagja lett.

Van Morrison napjainkig a pályán van.

 

Repertoárjukban békésen megfért egymás mellett: 

- a pop (Gloria, Here Comes The Night),

- a rhythm and blues (All For Myself, Just A Little Bit, Mystic Eyes, Baby Please Don’t Go,

  Baby What You Want Me To Do, a laza Don’t You Know, fantasztikus zongora- és a fuvolajátékkal),

- a beat (You Just Can’t Win, One More Time, Friday’s Child, a gyönyörű I’m Gonna Dress In Black,

  How Long Baby, a tüneményes Dylan kompozíció, az It’s All Over Now Baby Blue, zseniális ahogy Paul Simon

  szerzeményét, a Richard Cory-t kétszer is lemezre veszik, kiváló stílusgyakorlat) és

- a blues (a szaxofonos, vibrafonos I Put A Spell On You, az ugyancsak vibrafonos Stormy Monday

   és a The Strory Of Them).

 

1963 nyarán Birmingham-ben Spencer Davis német nyelvtanár beírta magát a történelembe.

Rhythm And Blues Quartet-tet hoz létre, Pete York dobossal,  Mervyn  „Muff” Winwood  basszusgitárossal  és a XX. század egyik legnagyobb muzsikus zsenijével, a 15 éves Stevie Winwood-dal, aki gitáron és billentyűs hangszereken játszott.

Ellentétben a Them-mel, itt nem volt tagcsere a „Winwood” korszakban. Producerük, Chris Blackwell segítségével a Fontana kiadóhoz kerülnek. Pályatársaiktól eltérően, zenéjükben erős soul- és jazzhatások érvényesültek. Sorban jelentek meg kislemezeik, kezdetben visszhang nélkül, pedig néhány komolyabb darab – Sittin’ And Thinkin’, I’ll Drown In My Own Tears – már található ezeken a korongokon – vagy talán éppen ezért.

Első sikereiket Wilfried „Jackie” Edward jamaicai énekes szerzeményeivel érték el (Keep On Running, Somebody Help Me), melyek listavezetők lettek Angliában. Az említett urat szintén Blackwell segítette. Egy igazán jó darab, a Stevie’s Blues a második korong B oldalán bújt meg.

Első nagylemezük (Their First LP 1965.) nagyrészt korábbi kislemezeiket tartalmazta, szerencsére egy újabb felvétel, egy blues is helyet kapott rajta – Here Right Now.

Fél évvel később vették fel második albumukat (The Second Album 1966.) – melynek hangvétele nem annyira beat-es, rhythm and blues-os, mint az első. A lemezen érzelmes (nem érzelgős!) szerzemények vannak. Let Me Down Easy, Since I Met You Baby.

Kiemelkedik a Hey Darling, Winwood finom gitárjátékával és egy klasszikus, a Georgia On My Mind. Ajánlom mindenkinek, ha módja van rá, hasonlítsa össze két óriás munkájával, ez a két felvétel megtalálható Oscar Peterson „Night Train”-én és  Ray Charles „Greatest Hits”-én. Más-más felfogásban adják elő, de ez a 17 éves fiú semmivel sem marad el Tőlük.

 

1966 őszén készül el harmadik lemezük (Autumn ’66.) Az albumon több „erős” darab is helyet kapott, nagy kedvencem az On The Green Light, Winwood lendületes orgona- és gitárjátékával, egy  szép Percy Sladge kompozíció, a soul-os When A Man Loves A Woman és egy Billy Holliday klasszikus, a jazz-es Nobody Knows You When You’re Down And Out.

Újabb kislemezekkel jelentkeznek, Gimme Some Lovin’ (magyarul: Kiviszem a lavórt), B oldalán egy pazar jazz-es boogie-val, a Blues In F-el, a felvételen Winwood, nem „középiskolás fokon” oktat orgona- és gitárjátékra. Az 1967 februárjában megjelent I’m A Man-en ütőhangszereken közreműködik egy nagyszerű ember, a zenész és barát, aki később,   jobb időszakaiban, ott lesz Winwood mellett, Jim Capaldi.

A Winwood testvérek áprilisban elhagyják Davist és York-ot, Muff leteszi a hangszert és producer lesz, Stevie Jim Capaldi-val, Chris Wood-dal és Dave Mason-nal megalakítja a Traffic formációt. Érdekes, hogy  Spencer Davis és a Traffic még együtt készíti el a Here We Go Round The Mulberry Bush című film zenéjét.

 

Ennyi volt ezekben a csapatokban és ebben a zenében, a beat-ben és a rhythm and blues-ban, új szelek fújtak, valami nagy dolog volt születőben a, rock zene – Stevie Winwood és Van Morrison megértette ezt.

 

Davis rendezi a sorokat, Pete York marad, több nagyszerű muzsikus is megfordul a nála, pl. Eddie Hardin, a kiváló orgonista, Phil Sawyer gitáros, majd Ray Fenwick gitáros, Charles McCracken basszusgitáros (Taste)  … készülnek nagyon jó felvételek, What A Way To Die, Poor Misguided Woman, Feel Your Way … de régi sikereit nem tudja megismételni.

 

Budapesten, a Kisstadionban emlékezetes koncertet adtak, a kíséretet (népi) demokratikus lovasrendőrségünk szolgáltatta, könnyed kardlapozással.

 

A nyolcvanas években Brian Auger-rel, Colin Hodgkinson-nal, Zoot Money-val (ex-New Animals), Chris Farlowe-val és Pete York-kal  zenél, majd egy nagyon erős Spencer Davis Group-ot hoz létre, melyben York és Hodgkinson mellett ismét Hardin orgonál és új tag  Miller Anderson gitáros. (ex-Keef Hartley Band)

Koncertjeiken zömében a régi standard felvételeket adják elő. A DVD-n is megjelent, 2002-es „Live In Manchester” koncerten elhangzik a Keep On Running, a Somebody Help Me, a Gime Sime Lovin’, az I’m A Man és (nagy örömömre!) a House Of The Rising Sun is.

 

Néhány zenekar nevét még meg kell említenem, akik a beat korszakban működtek, de nem

voltak meghatározó szereplők, illetve alig maradt utánuk hangzóanyag.

 

Artwoods – ebben a formációban játszott Malcolm Pool (Jon Hiseman, John Mayall), Keef Hartley, Art Wood és  John Lord (Deep Purple)

 

Zoot Money’s Big Roll Band – jól hangzó nevek, akik aztán később, más csapatokkal komoly eredményeket értek el. Andy Somers, később Andy Summers néven (Dantalian’s Chariot, Soft Machine, New Animals, Kevin Ayers Band, Police) Colin Allen (Dantalian’s Chariot, John Mayall, Stone The Crows, Focus), Paul Williams (John Mayall, Juicy Lucy, Tempest)

 

Mark Leeman Five – a névadó énekes korai halála miatt rövidre sikeredett pályájuk, ebben a zenekarban játszott Brian Davison (Nice, Refugee)

 

Gary Farr and the T-Bones – itt bontogatta szárnyait Keith Emerson (Nice, ELP) és Lee Jackson (Nice, Refugee)

 

OutlawsRitchie Blackmore (Deep Purple), Mick Underwood (Quatermass)

 

CrusadersJimmy Page (Led Zeppelin), Ritchie Blackmore, Mick Abrahams (Jethro Tull, Blodwyn Pig), Alex Dmochowski (Aynsley Dunbar Retaliation, John Mayall)

 

KinksDave és Ray Davies zenekara egy felvétellel írta be magát a rock zene történetébe, a You Really Got Me-vel.

 

Chris Farlowe and the Thunderbirds –  a tagok később a Colosseumban (Farlowe, Dave Greenslade) és az Atomic Roosters-ben (Farlowe, Carl Palmer) is megfordultak. 

 

Beatles – semmit sem tudtak hozzátenni a kor muzsikájához, nem vették a fáradtságot, hogy meg tanuljanak zenélni, de egyszerre tudták rázni a buksijukat. Számaik a KISZ táborokban a tábortüzek mellett, csekély gitártudással is előadhatók voltak.

Ez is valami.