Pink Floyd - http://tilos-az-a.hu
Pink Floyd - Live At Pompei - http://tilos-az-a.hu/
Pink Floyd - Zabriskie Point - http://tilos-az-a.hu/
Atom Heart Mother - http://tilos-az-a.hu/
Pink Floyd - Saucerful Of Secrets - http://tilos-az-a.hu/
Pink Floyd - http://tilos-az-a.hu/

 

Oszd meg másokkal:  Oszd meg a Facebook-on! Oszd meg a Twitter-en! Oszd meg az iWiW-en! 

17.

PINK FLOYD 

1. rész

17. - Pink Floyd - 1. rész - "Tikos az A" - http://tilos-az-a.hu/
Murányi György

 

A rock egyik legismertebb és egyik legnagyobb hatású zenekarának története 1964-ben indult. Kezdetben, többek közt, Sigma 6, The T-Set és Screaming Abdabs néven játszottak - három cambridge-i srác, Richard Wright billentyűs, Roger Waters basszusgitáros és Nick Mason dobos alkotta a csapat vázát. Hozzájuk csatlakozott Syd Barrett gitáros, ekkor változtatták nevüket The Pink Floyd Sound-ra. Rhythm and blues számokat és progresszív pop dalokat játszottak, utóbbiak közül az Arnold Layne és a See Emily Play a slágerlistára is felkerült. Hasonló indíttatású felvételeik közül a Paintbox, a Julia Dream és a Biding My Time sokkal jobban sikerült. A Pink Floyd kis klubokban (UFO, Roundhouse, Marquee) vetítéssel egybekötött koncerteket tartott. Kérdéses volt, hogy a látvány nélkül – csak a zene – milyen hatást vált ki az emberekben a lemezek hallgatása közben, épp ezért nagyon sok „egyéb hangot” használtak. Ez a zenekar védjegyévé vált, majd később nagyban belejátszott muzsikájuk kiüresedésébe is.

 

1967. The Piper At The Gates Of Dawn. (Columbia Records) Mindkét oldal egy-egy hosszú, összetett és különleges hangzású kompozícióval indul, s mint a címek is mutatják – Astronomy Dominé és Interstellar Overdrive – az űrbe mutatnak. Monotonitás, üresség és a „zárójelbe tett idő” jellemzi őket. A második kompozíció közel fele hangeffektus. A többi kilenc szám csak ötletecske, kezdemény – ezek zöme Barrett lelkén szárad. Talán még dolgozni kellett volna rajtuk - vagy pedig egyszerűen kidobni őket. Időközben meg kellett válniuk Barrett-től, aki „magára csavarodott” és a kábítószer rabjává vált. Kilépése után, 1970-ben két szólólemezt készített – The Madcap Laughs és Barrett – melyen a Pink Floyd és a Soft Machine tagjai segítették. Az első LP-n található Maisie kivételével, kár szót vesztegetni rájuk. Egészségi állapota tovább romlott, visszavonultan élt édesanyja házában, 2006. júliusában hunyt el.

 

1968. A Saucerful Of Secrets. (Columbia Records) Szerencsére kevés maradt Barrett örökségéből vagy ökörségből. Az új gitáros, David Gilmour érkezésével született meg az igazi Pink Floyd, most vált bizonyossá, mennyire tévút volt a „barrett-es vonal”.  A lemez a brit progresszív zene egyik alap dokumentuma. Nem szeretem a „progresszív” kifejezést - jelen esetben, előre mutatóként, formabontóként használom. A Let There Be More Light és a Remember A Day finom pszichedelikus darabok. A Set The Controls For The Heart Of The Sun és A Saucerful Of Secrets pedig egy új zenei irányzat elsőszülöttjei. A Pink Floyd egy új, eddig ismeretlen utazásra invitálja a hallgatót – az érzések, az álmok, a transzcendens világába. Ez a zene nem szórakoztat, nem lazít el, nem pihentet – gondolkodásra késztet.

 

1969-ben elkészítik a Teheránban született, tősgyökeres svájci, Kolumbiában nevelkedett, Párizsban producerként dolgozó, Hollywoodban Oscar-jelölt rendezővé vált, egykori kommunista párttag Barbet Schroeder More című filmjének zenéjét. A történet – szándékosan módosított tudatállapotú főszereplők kalandjai – és a zene egymásra talált. Az erdőszélen játszódó, madárcsicsergéses Cirrus Minor, a depressziós Crying Song, a furulyás-folkos kezdetű, majd Wright stílusos zongorajátékába torkoló Green Is The Colour, a míves More Blues, a keményebb The Nile Song, mind-mind telitalálat.

Több kompozíció is – más címmel, például Nightmare (Cymbaline), The Beginning (Green Is The Colour) – helyet kapott az 1969. június 26-án, a Royal Albert Hall-ban előadott The Man And The Journey színpadi darabban is. 

 

Ebben a hónapban rögzítették – Birminghamben és Manchesterben – azokat a felvételeket, amelyek a következő albumukon kaptak helyet. Kiadót váltottak, az EMI leányvállalatához, a Harvest-hez szerződtek, ők adták ki az Ummagumma (SHDW 1/2) dupla lemezüket.

Az első korong négy koncert felvételt tartalmaz. Az Astronomy Dominé hosszabb, de jelentősen nem tér el a stúdió verziótól. A Careful With That Axe, Eugene (szabad fordításban: Óvatosan azzal a baltával, Jenő!) jól felépített kompozíció - szép építkezés, csúcspont (Jenő nem volt elég körültekintő azzal a baltával!) Waters rocktörténeti jelentőségű üvöltése és egy szép lezárás. A Set The Controls For The Heart Of The Sun Wright szép, keleties orgona-játékával és Mason karakteres dobolásával indul, majd egy kis űrzene után visszatér a motívum egy szép énekkel - egyszerűen gyönyörű. A Saucerful Of Secrets kétharmadában űrbéli küszködés folyik s csak a vége, az orgona-ének rész szép, de az nagyon. Az én - Orion űrhajó és Mézga Aladár kalandjain felnőtt - generációm kiegyezett volna egy rövidebb űrbéli kínlódással és egy hosszabb zenei tartalommal. A második, a stúdió album még komolyabb erőfeszítéseket igényel. Becsülettel végighallgattam – többször is – s büntetőjogi felelősségem tudatában jelentem ki, hogy mindenkinek át kell rágnia magát Wright robosztus, diszharmonikus Sysyphus-án, Waters izgalmas Grantchester Meadows-án és Several Species Of  Small Furry Animals Gathered Together In A Cave And Grooving With A Pict-jén, David Gilmour dallamos The Narrow Way-én és Nick Mason dobszólós The Grand Vizier’s Garden Party-ján.

 

1970-ben rögzítették az Atom Heart Mother (SHVL 781) albumot. Az első oldalon a címadó, 23 perces kompozíció található, melyet Ron Geesin avantgarde zeneszerzővel együtt írtak és a John Aldiss kórussal együtt adtak elő. Szépen felépített és hangszerelt hattételes mű, a háborúról, a szenvedésről, az emberi kiállásról és a szeretetről. Ebben az időben sokan próbálkoztak hasonlóval, a rock és a klasszikus illetve modern zene összegyúrásával – az Atom Heart Mother az egyik legjobban sikerült darab. Negyven év elteltével is élvezhető, értékes mű. A második oldalon Waters kedves kis szerzeménye, az If, Wright kicsit nosztalgikus Summer ’68-a, Gilmour balladája, a Fat Old Sun és egy remekmű, az Alan’s Psychedelic Breakfast található. Utóbbiban a zenekar road-ja, Alan Stiles reggelit készít, elfogyasztja és feltakarítja a konyhát – elfelejti elzárni a csöpögő csapot – a Pink Floyd zenei aláfestése mellett.

Michelangelo Antonioni rendező felkérésére több számot írtak a Zabriskie Point című műhöz, melyből három kapott helyet a filmben. A legjobb a szürreális, záró képsorok alatt hallható Come In Number 51, Your Time Is Up, ami gyakorlatilag a Careful With That Axe, Eugene. A filmhez készült, egész pontosan, ahhoz a részhez, amikor tengernyi pár szerelmeskedik a mészkőfennsíkon található völgyben, de abban nem kapott helyet, a dögös Pink Blues, Gilmour és Wright hihetetlen nagy játékával és a zongorista szóló darabja, a Love Scene version 4.

 

1971-ben jelent meg a Meddle (SHVL 795) album, mellyel a Pink Floyd a csúcs közelébe érkezett. Az első oldal számai, a lendületes One Of These Days, a könnyed A Pillow Of Winds, a Fearless, melyben felhangzik az angol szurkolók dala, a You’ll Never Walk Alone, a játékos San Tropez és a Seamus, a blues, melyben egy skót juhászkutya énekel, nem mutatták, hogy itt valami nagy dolog készül. A második oldalon hallható, 23 és fél perces Echoes (Visszhangok) egy jól szerkesztett, szépen építkező mű, melyben pontosan találták meg a zene - csodaszép gitár- és billentyűjátékok - és az effektusok arányát. 

 

1972-ben, a csúcs megmászása előtt, egy kis pihenőt tartottak – zenét írtak Barbet Schroeder La Vallée című filmjéhez, mely Obscured By Clouds (SHSP 4020) címmel jelent meg. Hallgatható, dallamos felvételek találhatók a lemezen – Obscured By Clouds, Mudmen, Absolutely Curtains – de érezhető, hogy ezt kirázták a kisujjukból.

 

Szusszantak egyet, majd felmásztak a csúcsra. A Pompeii amfiteátrumban és következő lemezük felvételei közben rögzített anyag –  Echoes part 1., Careful With That Axe, Eugene, A Saucerful Of Secrets, Us And Them, One Of These Days, Mademoiselle Nobs, Brain Damage, Set The Controls For The Heart Of The Sun és Echoes part 2. – az 1968 és 1972 közötti időszak méltó összefoglalása. Kiérlelt, kiforrott, hibátlan munka –mely CD-n és videon illetve DVD-n is megjelent.

 

Hihetetlen mennyiségű bootleg anyag jelent meg a Pink Floyd-tól, rajtuk érdekes vagy éppen különleges darabokkal – a majd húsz perces Interstellar Overdrive (Live At The Electric Factory 1970.), a More Blues (Smoking Blues1970.) a 15 és félperces Fat Old Sun (Meddler 1971.), a Pink Blues (Mauerspechte – Berlin 1971.) – azonban a gyenge hangminőség sokat levon az értékükből. Két olyan lemezt kell kiemelni, amely mind tartalmában, mind pedig megszólalásában méltán illeszthető a zenekar albumai közé.

 

A Libest Spacement Monitor (Playhouse Theatre, London, 1970. szeptember 16.) a következő számokat tartalmazza: Embryo, Green Is The Colour, Careful With That, Axe, Eugene, If, Atom Heart Mother

és a One Of These Days (Paris Theatre, London 1971. október 12.) – a Fat Old Sun-nal, a One Of These Days-szel és az Echoes-szal.

 

A csúcsról lefelé vezet az út, s ha a későbbiekben készített is a Pink Floyd igényes, sőt kiemelkedő kompozíciókat, innen számítható a vég kezdete.

 

 

 

Murányi Gyuri