Tatai Tibor: - Tehát kaptál Karácsonyra egy lovat. Na és azután mi volt? Megkaptad, átölelted, megmondtad neki, hogy te most már az enyém vagy? Hogyan kezdted tanítgatni?

 

Szabó Bettina: - Brahim előtt már sok lovat belovagoltam, de vele sokkal óvatosabb voltam, mert tudtam, hogy ő egy életre megmarad. Kb. másfél hónapon keresztül szoktattam csak ahhoz, hogy nyereg van rajta, és megtanítottam rendesen futószáron menni. A zablához nem úgy szoktattam, hogy beletuszkoltam a szájába, hanem bekentem cukros reszelt almával, hogy jó élmény legyen neki. Azóta is mindig kap jutalomfalatot – ha van nálam –, amikor beveszi a zablát. Aztán felültem rá úgy, hogy ki volt kötve, ültem rajta egy picit, leszálltam, lenyergeltem úgy, hogy nem is kellett semmit dolgoznia. Később elkezdtem rajta lovagolgatni is. Az elején az oktatóm is segített.

 

Tibor: - Szerette Brahim ezeket a foglalkozásokat?

 

Bettina: - Nem voltak ellenére. Szóval soha nem szegült ellen, hogy mondjuk bakolt, vagy két lábra állt volna, ahogy a filmekben láthatjuk. Teljesen nyugodtan tűrte az egészet. Szerintem azóta sem tudnék olyan esetet említeni, hogy megpróbált volna szándékosan ledobni. Még az elején sem. Kezdetben nagyon meg volt szeppenve, nem hogy ugrált volna alattam, hanem menni is alig mert, vagy akart. Lépésenként haladtunk, mint egy gép.

 

Brahim régen és ma

Tibor: - Talán féltett, nehogy valami bajod legyen?

 

Bettina: - Nem, szerintem csak furcsa volt neki, hogy most én miért is ültem rá.

 

Szabó Zsolt: - Igen, az elején van egyfajta értetlenség. Azt szokták mondani, hogy a ló már attól is fél, ha a hátára teszed a nyerget. Mert úristen, ráugrott a hátamra a tigris, vagy mi van? A ló önmagában egy félénk állat. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani, amikor a különböző ismeretterjesztő csatornákon látod pl. a zebra és az oroszlán kapcsolatát. Amikor a zebrák ott vannak a csordában, s az oroszlánok egyszer csak lesből támadnak, az egyik zebra megijed, el kezd futni, a többi meg: „Úristen, baj van! Futás utána, menjünk, mert ő mit láthatott!”. És akkor tényleg menekülés van, minden zebra egyfelé fut, és egyszer csak jön utánuk az oroszlán, és az egyikük hátára ugrik. A lónak ez az ösztöne. Ő egy menekülő állat. És így igaz, ahogy Bettina mondja, nagyon óvatosan, nagyon lassan kell szoktatni, hogy egyáltalán ne legyen benne soha egy rossz élmény. Nem szabad kockáztatni azt, hogy a ló bármikor is megijedjen, mindig nagyon-nagy figyelemmel kell ezeket az előrelépéseket megtenni. Például, mielőtt a nyerget a hátára teszed, megszagolgatja, megtapogatja az orrával, hogy mi ez, megnézi, megérinti: „Á, igen. Ez a nyereg. Ezzel én már találkoztam, ezt a hátamra teheted, ez nem az oroszlán.”. A lovak egyébként is nagyon érdeklődőek. Amikor Brahimnak viszem a kaját, megtapogatja a talicskát, megfogja a nyelét, felborítja, körbeszaglássza, megfogja a vasvillát, mindent megnéz, megtapogat.

 

Bettina: - Szerintem előttem nem is pucolták le róla soha a koszt, úgyhogy az elején az is nagyon érdekes volt neki. Egy vödörben tartottam az ápoló cuccait, az is nagyon tetszett neki. Minden nap megviccelt azzal, hogy felemelte a vödröt, megrázta és eldobta. Egyenként megnézte, amit kiborított. Én meg szedegethettem össze. Látszott rajta, hogy játékból csinálja. Szóval minden érdekli őket, főleg a fiatal lovakat.

 

Tibor: - Hány éves koráig fiatal egy ló?

 

Bettina: - Öt éves koráig csikónak számít. Brahim májusban lesz öt éves.

 

Zsolt: - Lovagolni egy lovat körülbelül három éves korától illik. Előbb nem nagyon.

 

Szabó Bettina

Tibor: - Tehát akkortól kell vele úgy foglalkozni, hogy már a lovaglás a cél.

 

Zsolt: - Igen, mert előtte még a csontozatát terhelni sem praktikus, és mivel nagyon kényes a lovak lába, eleinte ugratni sem szabad. Szépen fokozatosan kell mindent bevezetni.

Bettina ezt nagyon betartotta.

 

Tibor: - Mennyi idő alatt jutottál el a lovaglásig? Mi az a pont, amikor azt mondtad, hogy innentől már lehet lovagolni Brahimmal?

 

Bettina: - Ez nagyjából a lovon múlik. Azoknak a lovaknak az esetében, akiket korábban belovagoltam, már néhány nap elteltével felültem rájuk. Volt olyan ló is, akire már első nap. Azok a lovak sem dobtak le, de velük nem voltam ennyire kíméletes, mint Brahimmal. A saját lovamat mindenhez hozzá akartam szoktatni. Amikor megvettem, két és fél éves volt. Én nagyon meg akartam várni a harmadik születésnapját, de végül is csak két év kilenc hónapos volt, amikor először ráültem. December 20-án vettem meg, és február 9-én ültem a hátára először.

 

Tibor: - És akkor készültél rá, hogy: „Na, akkor most rá fogok ülni.”, vagy egyszerűen csak úgy alakult?

 

Bettina: - Nagyjából csak úgy adódott. Nem akartam, hogy ott legyen a lovász, amikor először felülök.

 

Tibor: - Ez miért volt fontos?

 

Bettina: - Azt akartam, hogy elmondhassam: „Én csináltam az egészet!”. Előtte egyszer a lovász megpróbált ránehezedni Brahim hátára. Nekem ez rosszul esett, mert nem kérdezte meg, hogy mit szólok hozzá. Így egy alkalommal, amikor nem volt ott, felültem a lóra. Lovagolni viszont akkor kezdtem el, amikor már a lovász is ott volt. Ő segített, és futószárazott. A ló akkor már ismerte a futószáras jeleket, tudta, milyen jelre kell elindulni, hogy körbe kell mennie, és én is elkezdtem adni mindehhez a lábjeleket. Így Brahim össze tudta kötni a különböző jeleket. Az elején nagyon lusta volt, de az első felüléstől számított két hét elteltével már tökéletes lett számomra. Akkor már lábbal tudtam irányítani, és vihettem terepre is.

 

Tibor: - Hol lehet terepen lovagolni? A város határában? Vannak kijelölt területek?

 

Bettina: - A réteken, erdőkön szoktunk lovagolni. Néha átmegyünk Tatára fagyizni…

 

Tibor: - Kertvárosból Tata hány kilométer?

 

Zsolt: - Körülbelül 7-8 km.

 

Tibor: - És ezt mennyi idő alatt teszitek meg a lóval?

 

Bettina: - Ha kényelmes, nézelődős tempóban megyek, és a lovat nem izzasztom agyon, akkor oda-vissza két és fél óra. Eközben lépésben megkerülöm a tavat. Egyébként voltunk már fent a Turulnál is.

 

Tibor: - Nagyon érdekel engem, és talán másokat is, hogy lóval hogyan lehet közlekedni városban? Ez nem tiltott?

 

Zsolt: - Nem tiltott. A KRESZ szabályozza ezt.

 

Tibor: - A járdán, vagy az úton mész a lóval?

 

Bettina: - Természetesen az úton. A lónak a városi forgalmat is meg kell szoknia.

 

Tibor: - Hova „pottyant” a ló?

 

Bettina: - Elméletileg fel kell szedni! Általában csak akkor megyünk be a városba az erdőből, amikor a lovak már elvégezték a dolgukat. De mondjuk a fagyizó előtt néha úgy megyünk el, hogy: „Jaj, csak most ne!”.

 

Zsolt: - A tatai tó partján, a sétányon, ha ott, ott az ezer napozó között pottyant a ló, akkor vagy elsunnyogsz, mint gyakran a kutyások (már ha egyáltalán észreveszed, hogy hátul pottyantott a lovad…), vagy rákészülsz. Elméletileg a kutyásoknak is vinniük kellene magukkal zacskót, ilyen célra. A lóhoz valamilyen kis lapát a célszerű, amit pl. hátizsákban, vagy ún. nyeregtáskában vihetünk.

 

Tibor: - Láttam már lovat vizelni, hosszú élmény volt…

 

Zsolt: - Igen, ez tagadhatatlan.

 

Tibor: - Kell jogosítvány a lovagláshoz?

 

Zsolt: - Ahhoz nem.

 

Bettina: - 14 éves kortól lehet vizsgát tenni lovas kocsira. 

 

Zsolt: - Ez egy joghézag a KRESZ-ben. Mert semmivel sem kisebb felelősség lóháton kimenni a közúti forgalomba, mint lovas kocsival.

 

Tibor: - Ezek szerint ti voltatok már közúti forgalomban lóval.

 

Zsolt, Bettina: - Igen, például Bányásznapon.

 

Tibor: - Egy lónak mi a napi igénye? Mennyit eszik egy nap?

 

Bettina: - Egy ló napközben egy púpozott talicskányi szénát, vagy füvet is megeszik.

 

Tibor: - Éjszaka is eszik a ló?

 

Zsolt: - Igen. Ha estére bekészítem a talicska szénát, bizony reggelre elfogy.

 

Tibor: - A szalmát gazdáktól veszitek?

 

Bettina: - Igen, nagy körbálákban.

 

Zsolt: - Sokan, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, a kevésbé jó talajon egyszerűen füvet termesztenek.

 

Tibor: - A lónak kell széna is meg friss zöldnövény is?

 

Zsolt: - A széna olyan, mint a befőtt, vagy az aszalt gyümölcs. Szükségmegoldás télire. Amikor lehet, friss zöldet kap a ló, vagy legel. Ha nem tudjuk legeltetni, akkor kaszálunk neki friss zöldet. De a ló is, mint az emberek, szereti a változatos étrendet, az alma, a répa és a különböző zöldségek mellett tápot is kap.

 

Tibor: - Ezt hogyan kell elképzelni? Ez a táp nagy zacskókban van?

 

Zsolt: - Zsákban lehet venni a tápot, vagy akár kilós vödrökben a már majdnem gyógyszernek minősülő táplálék kiegészítőket, vitaminokat.

 

Bettina: - Jutalomfalatokat is lehet venni…

 

Tibor: - Mi lehet egy ló esetében a jutalomfalat?

 

Bettina: - Tápszerű rudacskákat kell elképzelni, és ezeket szeretik is a lovak. Mindenféle ízű - banános, almás stb. - falatokat lehet kapni már a kutyás boltokban is.

 

Zsolt: - Visszatérve még a mennyiségre, a ló napi vízszükséglete – már a testtömegéből adódóan is – nagyon nagy. Éjszakára legalább egy vödör vizet illik bekészíteni neki, nappal pedig akár több vödör vizet is megiszik, az időjárástól függően.

 

Bettina: - Ha melegebb az idő, akár 90-100 liter vizet is megiszik egy nap alatt.

 

Tibor: - Az azért elég rendes mennyiség!

 

Zsolt: - Vegyük figyelembe, hogy a testtömege öt-hatszorosa az emberének!

 

Tibor: - Mondtátok, hogy van az istállónál talajvizes kút. Mennyire fontos a víz tisztasága?

 

Zsolt: - Minél tisztábbnak kell lennie a víznek. Be kell vizsgáltatni, hogy ne legyenek benne mérgező anyagok, mert ezek például meddővé tehetik az állatot, vagy májbetegségeket okozhatnak. A mi vizünk kicsit nitrátos a talajszennyeződéstől. Emberi fogyasztásra, és tenyészállatoknak nem alkalmas.

 

Tibor: - Brahim hím, ugye?

 

Bettina: - Igen, és herélt. Neki már nem lehet csikója. Ezért a meddőség veszélye minket nem érint. Egyébként a fajtája arab félvér, a neve is erre utal. Arab lovat semmiképpen sem akartam, de még szürke színű lovat se, mert nehéz tisztántartani. Érdekes módon mégis úgy alakult, hogy van egy arab félvérem, meg egy szürke pónim (pontosabban hófehér). Volt még egy fajta, ami egyáltalán nem tetszett, az angol telivér. Mostanában viszont pont arra vágyom, hogy ha lesz még egy lovam, akkor az angol telivér legyen.

 

Tibor: - Mi az, amit szerinted még tudni kell egy lóról, például a gondozásával, tartásával kapcsolatban?

 

Bettina: - Ami nekem most fontos, az az erőszakmentes tanítás. Ahogy a kutyánál is azt igyekszünk megtanulni, hogy a falkában hogyan viselkednek egymással, a lovaknál is arra koncentrálok, hogy a ménesen belüli viselkedést megtanuljam, és hasonló jelekkel értessem meg magam az állatokkal. És ezt szeretném megtanítani másoknak is.

 

Zsolt: - Ez nem csak üzleti szempontból lehet fontos, hanem az állatok szeretete is errefelé vezet minket, ahogy az állatszerető ember sem tudja nézni, hogy egy másik ember üti a kutyáját az utcán. Ezt a hozzáállást, ezt a nézetet akarjuk átadni mindenkinek.

 

Bettina: - Azt kell megfigyelni, hogy a ló mit és miért tesz? Az a mondás, hogy a ló mindent miattunk, emberek miatt tesz. A ló semmiért sem hibás, csak a gazda.

Képgaléria - kattints a képre!

Zsolt: - Bettina jelenleg kutyaoktatásra jár, ott is hasonló módszert tanul. Ezt tükör módszernek hívják, mert amit az állat tesz, abban a gazdája tettei tükröződnek. A lónál is az tükröződik vissza, amit te jól, vagy rosszul tettél.

 

Tibor: - Igen, én is el tudnám érni, hogy a kutyám itt reszkessen a lábam mellett, de kinek lenne az jó?

 

Bettina: - A ló általában azért lesz vad, mert verik. Agresszív a gazdája, és agresszíven neveli a lovat. A ló magatartása az elénk tartott görbe tükör.

 

Tibor: - Valóban nagyon fontos téma, hogy ki miért tart állatot. Én mindig azt mondom, hogy nem rabszolgát akarok tartani, hanem egy barátot, egy társat.

 

Zsolt: - Ahogy már mondtuk, óriási szemléletváltás történt. Ma már az állatot nem szolgának, hanem társnak tekintjük. Egy agresszív állat esetében a görbe tükörben a saját agresszivitásoddal szembesülsz.

 

Tibor: - Elmondhatjuk, hogy Bettina szerencsésen akkor találkozott a saját lovával, amikor már megtanulta hogyan kell bánni egy lóval.

 

 

Folytatjuk.

 

 

Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi

 

Az oldalon szereplő fotók a család archivumából származnak.