ÖT ÉVVEL KÉSŐBB, 2009-BEN

Vasas Mihállyal, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete Tatabányai Szövetség elnökével, és Tatai Tibor fotóművésszel találkozunk Tatabányán, a Vértanúk terén. Onnan indulunk a Bányász Kegyeleti Emlékűmhöz és végül Bánhidán, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete Tatabányai Szövetség családi házból átalakított székházában, beszélgetünk Vasas Mihállyal.

– 2004. április 9-én a Mányi Bányaüzem végleg befejezte a termelést és megtörtént a bányabezárás – mondja Vasas Mihály. A befejezéskor kilencszáz ember dolgozott a bányánál.

– Mi történt velük?

– A bányaüzemben dolgozók nagyobbik része a kollektív szerződésben rögzített tisztességes végkielégítéssel távozott. Akik alkalmasak voltak a bányásznyugdíjra vagy rokkantsági nyugdíjra, azok nyugdíjba kerültek. A Márkushegyi Bányaüzembe 230 bányász ment át. Nehéz volt a beilleszkedés, de végül is befogadták a tatabányai bányászokat. Akik elérik a 25 évet vagy az ötezer műszakot folyamatosan, elmennek nyugdíjba. 1995-ben a bányászszakszervezet a Villamos Szakszervezettel közösen kötött szerződést a privatizációs szervezettel, arról, hogy a bányák privatizációjából befolyt összeg 5 százalékából – 9-10 milliárd forint – Önsegélyező Pénztárt hoznak létre. Ebből a pénzből - a ledolgozott évek alapján- a munka nélkül maradt bányászok 200-700 ezer forintig kaphattak támogatást. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy akik elveszítették a munkájukat, némi támogatást kapjanak. Ebből az összegből Tatabányán 890 fő részesült 539 millió forint támogatásban.

– Sokan kerültek utcára?

– Mindenki talált magának munkát. Hozzám senki nem jött azzal, hogy nincs munkája.

– A Mányi Bánya bezárásával megszűnt a tatabányai szénbányászat?

– 2004. áprilisában zártuk be a bányát és 2004. szeptemberében – Bányásznapkor – tartottuk a szénmedence bezárását, mert nem csak a Mányi Bányát, hanem azzal együtt a tatai szénmedencét is bezártuk. Ezzel az aktussal a tatai 110 éves bányászat fejeződött be.

– Mi lett a bányászszakszervezettel?

– A BDSZ Tatabányai Szövetsége továbbra is működik. Jelenleg tíz alapszervezetünk van, amiből öt nyugdíjas, és öt kis létszámú aktív szervezet. A régi üzemeinkből hozzánk tartozik az ASG, a Víztermelő Bányaüzem, a balatongyöröki üdülő személyzete, Sport Kft-ben egy kis létszám és a VÉRT-ben van még egy kis alapszervezetünk. Összesen 1500 szakszervezeti tagunk van, amiből 150 az aktív dolgozó, a többi nyugdíjas.

Az Önsegélyző Pénztárból, ahogy mondtam 890-en, kaptak támogatást, és sajnos csak tízen tartották meg a szakszervezeti tagságukat. Ez fáj, mert mi a bányászszakszervezet harcoltuk ki nekik azt, hogy 25 év vagy ötezer műszak ledolgozása után jó bányásznyugdíjat kapjanak, és emellé még nem is kevés támogatást. Ezek után sajnálják azt a 100 vagy 200 forintos tagdíjat.

– A befizetett tagdíjon kívül milyen anyagi lehetőségei vannak a szakszervezetnek?

– Két alapítványt hoztunk létre. Amikor a volt „Zsdanov” művelődési házat eladta a bánya, a szakszervezet akkor hozta létre a „Bányász Nyugdíjasok Segélyezésére Alapítványt”. Csak úgy járultunk hozzá a művelődési ház eladásához 1991-ben, ha a befolyt pénzből olyan alapítványt hozunk létre, ami a nyugdíjasokat tudja támogatni. Ennek az alapítványnak jelenleg 10 millió forint feletti törzstőkéje van. Az alapítvány Kuratóriuma évente két alkalommal – Bányásznapkor és Karácsonykor – tud ebből támogatást adni a rászoruló nyugdíjasoknak. Ezek tulajdonképpen segélyek, amelyek nemcsak a bányászszakszervezet tagjainak adhatók. Azok is kapnak ebből a pénzből, akik nem szakszervezeti tagok, de a Szénbányától mentek el nyugdíjba.

A másik alapítványunk, pedig a Bányász Hagyományok Alapítványa. Ezt magánszemélyek, és a bányászszakszervezet alapította.

– Úgy tudom, hogy működik még egy Schalkhammer Alapítvány is.

– Amikor Schalkhammer Antal a BDSZ elnöke meghalt, sokat gondolkodtunk testületi üléseken, hogy mivel emlékezzünk rá. Schalkhammer Antal támogatta az iskolákat, óvodákat és a kultúrát is a városban. Így született meg az ötlet, hogy hozzunk létre egy olyan alapítványt, amiből a tehetséges, rászoruló bányász gyerekeknek adjunk a továbbtanuláshoz – elsősorban felsőoktatási intézményekbe – anyagi támogatást. Öt éve működik az alapítvány és idáig ebből 230 főnek tudtunk adni egyszeri támogatást.

– A szénbánya vállalatnak voltak sport és kulturális létesítményei. Mi történt ezekkel az intézményekkel?

– A Jászai Mari Színházat és a sportlétesítményt a bánya térítésmentesen átadta a városnak. A színházat most újították fel 4 milliárd forintból. A Sportcsarnok is most került felújításra. A strand is a bányáé volt, amit szintén átadott a városnak, ez is most épült át. A Gőzfürdő átkerült a Megyei Kórházhoz.

– Ahogy látom, elvesztették a bányász jellegüket ezek az intézmények és ez még a nevükben sem maradt fenn.

– A Kertvárosban lévő a Bányász Művelődési Ház tartotta meg a bányász nevet, de az intézmény szintén a város tulajdonába került. Működik még önállóan a Bányász Fúvószenekar, mint Bányász Fúvószenekari Alapítvány – a tulajdonunkban lévő teljes felszerelést, a hangszereket és az egyenruhákat az alapítványnak adtuk –, aminek a működését a bányászszakszervezet és a Bányász Hagyományok Alapítványa támogatja. Ebben az évben, a támogatásba a város is beszállt 5-600 ezer forinttal. Minden bányász jellegű rendezvényen szerepelnek. A Bányász Szimfonikus zenekar is tovább működik, de már, mint Tatabánya Városi Szimfonikus zenekar. Továbbra is Bányász Képzőművészeti Szakkörként működik a képzőművészeti szakkör. Bányász jellegében még megmaradt a Bányász Táncegyüttes is. Végül, de nem utolsó sorban működik egy ragyogó együttesünk a Bányász Rozmaringos Egylet. Bányász dalokat gyűjtenek és énekelnek. Több CD-t, DVD-t és kazettát is megjelentettek már. Sokat szerepelnek nemcsak a városban, hanem a városon kívül is.

– Hatalmas nagy könyvállománnyal Bányász Körzeti Könyvtár is működött.

– A könyvtár szintén a városhoz került. A könyv állománya a bányászszakszervezet tulajdona volt, de ennek nagy része nem kellett a városnak, ezért a könyveket szétosztottuk az iskolák között. A Városi Könyvtár a Jászai Mari Színház épületében működik majd.

– Tatabánya nevében benne van a bánya szó, de már nincs bányászat. A város őrzi a 110 éves bányász múltját?

– Én 2002-től 2006-ig Tatabánya Megyei Jogú Város Képviselőtestülete tagjaként, és mint kulturális tanácsnok, próbáltam a bányász hagyományokat megőriztetni a várossal. Ez is közrejátszott abban, hogy a város a Bányásznapot a saját ünnepévé nyilvánította. Így a város a legnagyobb ünnepe a háromnapos Bányásznap. A rendezvénysorozat költségeinek kétharmadát a város finanszírozza. Így lehetőség nyílt arra, hogy annak ellenére, hogy nincs bányászkodás a városban, a Bányásznapok továbbra is fennmaradnak. A város alapított egy díjat a „Bányász Hagyományokért”, amit pályázat útján az a személy kaphat meg Bányásznapkor, aki a bányász hagyományokért a legtöbbet tesz. 2008-ban Csiszár Istvánt tüntették ki ezzel a díjjal. A Mártírok terét – ahol a bányász emlékmű áll – a város 17 millió forintért rendbe hozta. A Kő-hegy tetején lévő kilátó – ami a Vadorzói aknatorony volt – felújítására több mint 20 millió forintot költött a város. Ezen kívül minden évben, Borbála napján – december 4-én – tartja a város önkormányzata az ünnepi ülését. Ekkor bányász egyenruhába öltözött bányászok bányászlámpákkal vonulnak fel, és itt kerül átadásra a Díszpolgári cím, valamint az Ezüst Turul-díj.

BÁNYÁSZNAP 2009.

– A 2009-es Bányásznapot Tatabányán ki rendezi?

– A Bányásznapokat mindig a bányászszakszervezet rendezte. Egy operatív bizottság szervezi és irányítja a szervezést. Ennek az operatív bizottságnak évtizedek óta én vagyok a vezetője. Általában háromnapos bányásznapi rendezvénysorozatot szervezünk, de az idén ez négy napos lesz.

– Miért?

– A 2009-es Központi Bányásznapot Tatabányán tartjuk a felújított Népházban, a Jászai Mari Színházban. Ezzel a rendezvénnyel avatjuk fel a színházat. 2009. szeptember 3-án csütörtökön 11 órakor lesz a központi bányásznapi ünnepség. Az ország minden részéről 250-300 vendéget várunk. Mi a rendezvény körülményeit, feltételeit biztosítjuk, a tartalmi részt, pedig a két rendező szerv, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Bányászati Szövetség.

– Tatabányán – ahol már nincs bányászat – milyen célja van a Bányásznapnak?

– A tatabányai Bányásznapnak egyik fő célkitűzése a bányász hagyományok ápolása. Ez a kegyeleti részből és a most megrendezésre kerülő 32. Országos Bányásznapi Vásárból áll.

Pénteken – szeptember 4-én – tartjuk már hatodik éve a Bányász Villamos Napokat. Délután bányász egyenruhában buszba ülünk a Bányász Fúvószenekarral, és körbe járjuk a temetőket és minden bányaszerencsétlenségben elhunyt bányászok emlékművét megkoszorúzunk. 16 órakor a Vértanuk terén tartjuk a központi koszorúzást.

Mivel a Bányásznap a város ünnepe, ezért a testvérvárosok – Németországból, Lengyelországból és Székelyudvarhelyről – delegációit is erre az alkalomra hívják meg. Ők is koszorúznak az emlékműnél. A delegációk részére, este a Jászai Mari Színházban gálaműsort szervezünk.

Szombaton – szeptember 5-én – lesznek az üzemi ünnepségek. Az ÉVD Zrt. Víztermelő Bányaüzem Felsőgallán tartja az ünnepséget, míg a Carbonex Kft. a Felsőgallai Szénosztályozónál.

A 32. Országos Bányásznapi Vásárt 10 órakor nyitjuk meg, és onnantól nonstopban megy a műsor.

Újdonság az, hogy 12.30-kor a „Tilos az A” webmagazin tábláját avatjuk a Május 1 parkban.

Az is hagyomány, hogy minden Bányásznap szombatján felvonulást tartunk és a Bányász Kegyeleti Emlékműtől a Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeuma - Ipari Skanzenbe vonulunk, ahol bányásztalálkozót rendezünk. A múzeumban jelmezes tárlatlátogatás szervezünk. A színpadon folyamatosan mennek a műsorok.

Kulturális rendezvények sora zajlik a két nap alatt. Kétharmad részben helyi művészek lépnek fel, és egyharmadban, pedig vendégművészek.

Vasárnap – szeptember 6-án –14 órakor Csilletoló versenyt szervezünk. Ezután természetesen a vásár tovább folytatódik. Végül, este Szalamander felvonulás lesz. A menet a Polgármesteri Hivataltól indul este fél kilenckor bányászegyenruhában, égő bányászlámpákkal – a város Lengyelországból vásárolt 100 db lámpát –, fáklyákkal a Szent Borbála térig és ezután kezdődik el a tűzijáték. Ezzel ér véget a tatabányai 59. Bányásznap.